Eger rövid története
Az őskor
Eger és környékének területe már a legrégibb időkben is alkalmas volt emberi letelepedésre. A város mai területén az újabb kőkortól kezdve mutathatók ki az állandó letelepedés nyomai. A Nyugat-Bükk barlangjaiban az őskőkor középső szakaszából is találtak leleteket a régészek: a Cserépfalu közelében levő Subalyuk-barlangban kerültek napvilágra az őskőkor emberének csontvázmaradványai és eszközei.
Az őskőkor későbbi szakaszának leleteit a Szilvásvárad közelében levő Istállóskői barlangban, továbbá a Felsőtárkány melletti Peskő-barlangban tárták fel. A középső kőkor régészeti hagyatékát sok helyen találták meg nemcsak a Bükk hegységben, hanem az Eger környéki dombvidéken is. A rézkorból viszonylag kevesebb, az ezután következő bronzkorból már jóval több lelet került elő Eger vidékén. Ugyanezt mondhatjuk el a korai vaskorról is. E korszak emberének sáncokkal megerősített települését, földvárát a felsőtárkányi Várhegyen nyomaiban ma is láthatjuk. A késői vaskor itteni emberéről már azt is gyaníthatjuk, hogy milyen népcsoporthoz tartozott: a Bükk völgyében kelta településnyomokat találtak.
A népvándorlás kora
Időszámításunk első századaiban - amikor a Dunántúlon a rómaiak uralkodtak - ezen a vidéken a szarmaták, majd különböző germán törzsek laktak. Őket az avarok követték, majd az i. e. VIII. században szlávok is letelepedtek a mai város vidékén.
A középkor
A honfoglaló magyarság feltehetően már a X. század elején elért a mai Eger területére. Ezt a több helyen előkerült sírok tanúsítják. I. (Szent) István király (997-1038) Egerben püspökséget alapított. Valószínűleg még az ő életében kezdték meg a püspöki székesegyház építését a mai Vár-hegyen. Ez a legkorábbi templom azonban szinte nyomtalanul elpusztult. A templom mellett épültek fel a püspökök és a kanonokok lakóházai, ez alkotta a település magját. A XII. század végén új, nagyobb, háromhajós, román stílusú templom épitésébe kezdtek, melynek jelentős maradványai ma is láthatók. A székesegyházban temették el az 1204-ben meghalt Imre királyt. A tatárjárás alatt, 1241-ben ez a település elpusztult. Ez után vehették körül falakkal, erődítették meg a mai Vár-hegyen az újraéledő települést. A megritkult magyar lakosság pótlására Franciaországból és Itáliából is jöttek telepesek Egerbe és környékére.
A XIV. század folyamán Eger ipari és kereskedelmi központtá fejlődött; vásáraira messze környékről eljártak. Erre az időre tehetjük a szőlőművelés fellendülését is. Az ekkor vájt borospincék egy része máig fennmaradt. A XIV-XV. századi oklevelek tanúsága szerint vagy fél-tucat templom épült a mai Eger területén és ezek a templomok egy-egy kisebb, részben önálló település magját alkották. Annak, hogy egyesülve városi kiváltságokat szerezzenek, útját állotta a püspök földesúri hatalma. A XIV. század közepére esik a várbeli püspöki székesegyház első, gótikus stílusú átépítése. A XV. század második felében, Mátyás uralkodása alatt és az azt követő évtizedekben az egri püspökök - részben itáliai hatásra - nagy építkezésekbe kezdtek és pompázatos reneszánsz udvartartással vették körül magukat. Ebben az időben épült fel a várban a gótikus püspöki palota (ma múzeum) és hozzákezdtek a püspöki székesegyház gótikus stílusú megnagyobbításához. Mátyás király többször járt Egerben és Bonfini szerint 1468-ban országgyűlést is tartott itt. A jelentős építkezések nyilván előmozdították a város polgárosodását. Minden bizonnyal sok kőműves, ács, asztalos, lakatos dolgozott itt. A Bakócz-kódex és Estei Hippolit számadáskönyvei név szerint is megemlítenek egri ácsokat, üvegeseket, az általuk végzett munkával és az ezért járó díjazással egyetemben.
Részletek Wellner István: EGER című könyvéből
http://www.eger.hu
Eger és környékének területe már a legrégibb időkben is alkalmas volt emberi letelepedésre. A város mai területén az újabb kőkortól kezdve mutathatók ki az állandó letelepedés nyomai. A Nyugat-Bükk barlangjaiban az őskőkor középső szakaszából is találtak leleteket a régészek: a Cserépfalu közelében levő Subalyuk-barlangban kerültek napvilágra az őskőkor emberének csontvázmaradványai és eszközei.
Az őskőkor későbbi szakaszának leleteit a Szilvásvárad közelében levő Istállóskői barlangban, továbbá a Felsőtárkány melletti Peskő-barlangban tárták fel. A középső kőkor régészeti hagyatékát sok helyen találták meg nemcsak a Bükk hegységben, hanem az Eger környéki dombvidéken is. A rézkorból viszonylag kevesebb, az ezután következő bronzkorból már jóval több lelet került elő Eger vidékén. Ugyanezt mondhatjuk el a korai vaskorról is. E korszak emberének sáncokkal megerősített települését, földvárát a felsőtárkányi Várhegyen nyomaiban ma is láthatjuk. A késői vaskor itteni emberéről már azt is gyaníthatjuk, hogy milyen népcsoporthoz tartozott: a Bükk völgyében kelta településnyomokat találtak.
A népvándorlás kora
Időszámításunk első századaiban - amikor a Dunántúlon a rómaiak uralkodtak - ezen a vidéken a szarmaták, majd különböző germán törzsek laktak. Őket az avarok követték, majd az i. e. VIII. században szlávok is letelepedtek a mai város vidékén.
A középkor
A honfoglaló magyarság feltehetően már a X. század elején elért a mai Eger területére. Ezt a több helyen előkerült sírok tanúsítják. I. (Szent) István király (997-1038) Egerben püspökséget alapított. Valószínűleg még az ő életében kezdték meg a püspöki székesegyház építését a mai Vár-hegyen. Ez a legkorábbi templom azonban szinte nyomtalanul elpusztult. A templom mellett épültek fel a püspökök és a kanonokok lakóházai, ez alkotta a település magját. A XII. század végén új, nagyobb, háromhajós, román stílusú templom épitésébe kezdtek, melynek jelentős maradványai ma is láthatók. A székesegyházban temették el az 1204-ben meghalt Imre királyt. A tatárjárás alatt, 1241-ben ez a település elpusztult. Ez után vehették körül falakkal, erődítették meg a mai Vár-hegyen az újraéledő települést. A megritkult magyar lakosság pótlására Franciaországból és Itáliából is jöttek telepesek Egerbe és környékére.
A XIV. század folyamán Eger ipari és kereskedelmi központtá fejlődött; vásáraira messze környékről eljártak. Erre az időre tehetjük a szőlőművelés fellendülését is. Az ekkor vájt borospincék egy része máig fennmaradt. A XIV-XV. századi oklevelek tanúsága szerint vagy fél-tucat templom épült a mai Eger területén és ezek a templomok egy-egy kisebb, részben önálló település magját alkották. Annak, hogy egyesülve városi kiváltságokat szerezzenek, útját állotta a püspök földesúri hatalma. A XIV. század közepére esik a várbeli püspöki székesegyház első, gótikus stílusú átépítése. A XV. század második felében, Mátyás uralkodása alatt és az azt követő évtizedekben az egri püspökök - részben itáliai hatásra - nagy építkezésekbe kezdtek és pompázatos reneszánsz udvartartással vették körül magukat. Ebben az időben épült fel a várban a gótikus püspöki palota (ma múzeum) és hozzákezdtek a püspöki székesegyház gótikus stílusú megnagyobbításához. Mátyás király többször járt Egerben és Bonfini szerint 1468-ban országgyűlést is tartott itt. A jelentős építkezések nyilván előmozdították a város polgárosodását. Minden bizonnyal sok kőműves, ács, asztalos, lakatos dolgozott itt. A Bakócz-kódex és Estei Hippolit számadáskönyvei név szerint is megemlítenek egri ácsokat, üvegeseket, az általuk végzett munkával és az ezért járó díjazással egyetemben.
Részletek Wellner István: EGER című könyvéből
http://www.eger.hu